Érdemes elolvasni Vágvölgyi B. András írását (1999., Beszélő).

"A nyolcvanas évek közepén mondta egy ismerősöm valakiről, aki már akkor is jelentős eredeti tőkefelhalmozó volt, az önérdek apostola, elvekre, eszmékre, szolidaritásra fittyet hányó cinikus, mintegy jellemzésképpen, hogy XY egy geci. Ezt értettem. Elismerőleg csillogott viszont az ismerős szeme, úgy tekintett a jövőbe, mint valami ismert szovjet szocreál bronzábrázolás, elégedetten csettintett is, és ez megzavart. Azt hiszem, ez volt az első alkalom, hogy a geci jelzőt pozitív kontextusban hallottam. Akkori értelmezésen szerint jelentése: célratörő, becsvágyó, törekvő, skrupulusok nélküli sikerember. Néhány évvel később, a piacgazdasági átmenet és a privatizáció nagy csatáiban aztán elterjedt Magyarországon a pozitív geci mint emberfajta..."

"Orbán lett a magyarországi cinikus keménykedés viselkedés- és politikai kultúrájának szimbóluma, tehát a fenti hasonlat alapján a (politikai) gecizmus oltárképén a főalak."